A sövényvágóról

- Nézőpont kérdése - mondják. Mégis hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni az értékes dolgokat, és amitől más felnéz ránk, az nekünk természetesnek, olykor unalmasnak tűnik. -

Fémes csörömpölés és ízes káromkodás szűrődött ki a sövény mögül. Bence azonnal felkapta a fejét és a hang irányába fordult. Elérve a forrását egy középkorú embert pillantott meg, aki fél lábon egyensúlyozva a lábát fájlalta.

- Nyess András? – kérdezte Bence a férfi egyenruhájának hímzésére hunyorítva. – Baj van? Segíthetek?

A férfi fájdalmát elfelejtve a fiatal srác felé fordult.

- Á, csak ez a fránya munka. Már az eszközeiben sem bízhat az ember.

Bencének ekkor tűnt fel a sövényvágó és az elborult vödör a fűben.

- Minden elhasználódik egyszer. Az élet is, a szerszámok is – mondta a kellemes hangú Bence és ez Nyess Andrást egyáltalán nem nyugtatta. Összeráncolt homlokkal nézett a színes ruhába öltözött, hippi fiúra és nem hagyta, hogy ez a pelyhes díszpáva papoljon neki az életről.

- De nem mindegy, hogy hogyan használódik el. Bezzeg, ha olyan gazdag lennék, mint a birtok tulajdonosa.

- Á, kérem, megunná. Nem lenne annyi célja. A pénz csillogása elveszi az élet varázsát.

- Mit tudsz te a célokról meg az életről? Én nem fogom úgy végezni, mint ez a nyamvadt sövényvágó – mondta nagyokat hadonászva.

Bence sajnálattal hallgatta a férfit.

- De hát ez a sövényvágó gyönyörű munkát végzett éppen az ön kezében.

Nyess Andrást teljesen hidegen hagyta a 90 fokos szögben lenyírt piramis alakú sövény. Ráadásul a fiatalember jelenléte is felettébb bosszantotta.

- Egyébként te ki vagy? – kérdezte András.

Bence kedvesen rámosolygott és azt felelte:

- Én? A birtokos fia.